Ahogy eddig mindig, ma reggel is elénekeltem az "Orgona ága,barackfa virága..."kezdetű dalt Anyunak köszöntésként, és ha tehetném, a Nagymamáimnak, és gyöngysorszerűen szépen sorban felmenőimnek is megtenném .

A nagyobb lányaim még a szobájukban pihennek,a kicsi itt ül mellettem, fogja a combomat, kutyusos videókat néz. Ahogy szorosan mellőlem szemléli a világot, megint realizálom, a (legtöbbször) örömteli sorsfeladat, az (édes/pót)anyaság milyen  szépséges kötelezettségekkel is jár. 

Az első életévekben pedig különösen nagy a felelősség, ebben az időszakban tanulják meg kicsinyeink tőlünk, milyenek is ők, mennyire szerethetők, mennyire elfogadhatók, mennyire képesek alakítani a világot,  mire számíthatnak a másik embertől, mit várhatnak az életben, milyen az emberi kapcsolatok alapzöngéje. Vagyis megtöltik tartalommal a saját magukra, a fontos másik emberre, az interperszonális viszonyokra és a jövőre vonatkozó sémáikat. ( A séma a pszichénkben lévő, velünk született struktúra, keret, a valóságnak érzékelt élményeinkre illesztett minta--J.E.Young, J.S.Klosko, M.E.Weishaar Sématerápia c. könyve alapján meghatározva. 

Mira babánk mellett különösen érzékelem az anyaság ezen aspektusát, hisz velem, most fedezi fel a világot. És én is Vele. Mennyire tőlem,az édesapjával tőlünk függ, hogyan lesznek képesek gyermekeink felnőttként kapcsolataikat kiteljesíteni !

Ide kivánkozik belőlem Vida Ágnes verse a kismamablogról (2012):

Ölelj át, úgy jobban alszom,
Ölelj át, öledben szebb az álmom,
Ölelj át anya, kicsi vagyok, fázom,
Ölelj át, nincsen rajtad kívül másom.

Rajtunk múlik, lesz-e miért szívből köszönteni minket gyermekeinknek. :)

Boldog anyák napját mindenkinek. Annak is, aki nem édesanya fizikailag, de vágyódik rá. És köszönet azoknak az anyukáknak, akik már távoztak, a közelmúltban vagy réges régen. Megtették, ami tőlük telt.

Magyarországon 1925-től ünnepeljük a szülőanyánkat.

(Ma meg még a munkát is.)

.